A fájdalom természete

A fájdalom ellen minden nap küzdünk: megelőzzük, gyógyszerekkel csillapítjuk, kezeljük, miközben észre sem vesszük a szervezetünk védelmében játszott fontos szerepét.

Kétarcúságát jól mutatja, hogy fájdalom nélkül, de abban hosszan kínlódva is életünket veszthetjük. Legyen akár lüktető, sajgó, vagy szúró a kín, mindenképpen jelez valamit: arra késztet, hogy felismerjük, szervezetünkben probléma lépett fel, és tegyünk ellene valamit. Ha nem fájna, ahogy megégetjük az ujjunkat, addig tartanánk a forró helyen, míg súlyos sérüléseket szenvednénk, ha a begyulladt vakbél jelezne, nem fordulnánk orvoshoz. Csupán a fájdalom maga, nem tesz jót szervezetünknek, hiszen stresszreakciót vált ki, hosszú távon pedig az agyat is károsítja.

Komoly Sámuel neurológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója, a tartós fájdalom hatásairól így beszélt: „A fájdalomról azt gondoljuk, hogy hasznos, mert védi a szervezetet a betegségektől, vagy figyelmeztet a belső szervek működési zavaraira. Ez azonban nem teljesen igaz: létezik jó, hasznos, illetve rossz, haszontalan típus is. A fájdalmak nagy része fölösleges, kóros, és esetenként nincs biológiai jelző szerepe sem. Természetesen ez alól kivételt jelent a testi eredetű fájdalom, ami lehet szervi, illetve zsigeri, de létezik idegi eredetű fájdalom is. Az ilyen típusú fájdalmak kivetülhetnek, mint az arcidegzsába esetén, mikor az ideggyök sérülése miatt az egész arcot elborítja a fájdalom, és könnyen krónikussá válhatnak, azaz három hónapnál tovább eltartanak – akár több évtizeden át.
Akármilyen eredetű is legyen, a fájdalmat meg kell szüntetni, mert ha krónikussá válik, az az agyi fájdalomfeldolgozó központok korai öregedéséhez vagy sorvadásához vezethet. Már két évnyi folyamatos fájdalom után is térfogatbeli eltérések mérhetők, s bizonyos agyterületek akár tíz évvel is öregebbek (zsugorodottabbak) lehetnek valós biológiai koruknál. Sajnos pont azon agykérgi területek zsugorodásáról van szó, melyek részei szervezetünk belső fájdalomcsillapító rendszerének – ha ezt károsítja maga a fájdalom, akkor a fájdalomtűrő képesség jelentősen lecsökken, ugyanazt a fájdalom-ingert erősebbnek érzi a beteg.”

A kínzó fájdalom mindezek mellett akár a személyiség megváltozását is okozhatja, hiszen maga a sajgás nem marad reakció nélkül – ezt szinte mindannyian tapasztaltuk már, és tudjuk, mit jelent a megfelelő fájdalomcsillapítás.

„A heveny fájdalomra elsősorban egyfajta agresszióval reagálunk, ami arra irányul, hogy a forrását megszüntessük, ez pedig azonnali magatartásváltozást okoz. A tartós testi fájdalom miatt ezek az elhárító folyamatok állandósulnak, megváltozik a viselkedés, fájdalomszemélyiség alakulhat ki, a betegek nem mernek utazni, házastársi kapcsolatok mennek tönkre, az esetek közel felében depresszió alakul ki, mely tovább csökkenti a fájdalomtoleranciát.A fájdalmat mindenképpen csillapítani kell, legyen bármilyen eredetű. A testi típusnál természetesen a vizsgálatokkal ki kell deríteni, mi okozza, s az okot megszüntetni. Vizsgálatok nélküli elnyomásának ugyan megvan a veszélye, hiszen így az esetlegesen gyógyítható okot találjuk meg, de vannak olyan esetek is, amikor a fájdalom eredetét nem lehet kideríteni, vagy a betegséget nem lehet orvosolni (például áttétes rákos folyamat), ilyenkor a legfontosabb feladat a beteget fájdalommentessé tenni. Fontos tudni, hogy az idegrendszeri károsodással magyarázható fájdalmak csökkentésére a szokásos fájdalomcsillapítók nem alkalmasak, ilyen esetekre speciális gyógyszerek állnak rendelkezésre” – tudtuk meg  a neurológus professzortól.

Szerző: F. Zs.
Forrás: http://www.ng.hu/Tudomany/2014/10/ellenseg_vagy_jo_barat

Hatékony nyújtás: PNF

A Proprioceptív Neuromuszkuláris Facilitáció (PNF) technikája

A paralízises betegek kezelésére kifejlesztett izomlazításos módszer a következő alapelveket veszi figyelembe:

– Az izom védekezik a nyújtás ellen, mert el akarja kerülni a sérülést, ezért ellentart a nyújtóerőnek – a nyújtás hatékonysága így csökken.
– Az izomtónus csökkentésével, azaz ha az izmot ellazítjuk, az ellenállás reflexe kevésbé működik.
– Az antagonista (azaz az ellentétes munkát végző) izom megfeszítésével az agonista (tehát az aktuálisan munkát végző) izom ellazul, így a nyújtással szembeni ellenállás tovább csökken,
– Aktív nyújtás után a receptorok gyakorlatilag teljesen kikapcsolnak, ezért az izom már nagymértékű passzív nyújtást is elvisel fájdalom nélkül.
– Ha az izmot aktvan, tehát kismértékű terhelés alatt nyújtjuk rövid ideig, majd ellazítjuk, az ellenállás reflexe szinte teljesen kikapcsol, így ezután a passzív (az izom ellazított állapotában végzett) nyújtás hatékonyabb és kevésbé sérülésveszélyes lesz.

A fenti irányelvek figyelembe vételével egy rendkívül hatékony, mégis biztonságos nyújtási technikát alakíthatsz ki:

1. Izometriás feszítés: Az adott izmot kis terheléssel aktívan nyújtsd három-négy lélegzetvételnyi ideig.
2. Relaxáció: A feszítés után lazítsd el teljesen az izmot újabb három légzésig.
3. Aktív nyújtás: A következő három légzésen keresztül az ellentétes munkát végző izmot (pl.: comb elülső és hátsó oldala vagy bicepsz és tricepsz) erőteljesen megfeszítve nyújtsd a nyújtandó izmot.
4. Passzív nyújtás: Stabil helyzetben teljesen ellazítva az egész testet hosszan engedd bele magad a nyújtásba.

Természetesen számos variációt találhatsz ki a leírt gyakorlatsor mintájára, de érdemes az alapelveket minden helyzetben szem előtt tartani!

Izomgörcs

Dr. Andrew Marks fiziológus, izomkutató szerint nincs meggyőző biológiai magyarázat az izomgörcsre, dr. Martin Schwellnus, fokvárosi sportorvos professzor szerint pedig  orvostudományi rejtélynek tűnik az izomgörcs. A pontos okát tehát nem, de a kiváltó tényezőit ismerjük az izomgörcsnek.

Az izomgörcs során az izomszövet tartósan összehúzódik és bizonyos idő elteltével képes csak elernyedni. Ez az érzés pár másodperctől percekig tarthat és a kellemetlentől a fájdalomig terjedhet.

Az izomgörcsöt kiváltó okok:
•    statikai problémák, pl lúdtalp
•    megváltozott ideg-izom ( neuromuscularis) szabályozás
•    dehidratáció (vízhiány)
•    az ionháztartás illetve az izom tápanyag- és oxigénellátásának a zavara
•    gyenge kondíció
•    nem megfelelő minőségű sportcipő használata
•    izom fáradtság, hosszantartó fizikai megterhelés
•    bizonyos gyógyszerek

Mit tegyünk az izomgörcs ellen?
A megelőzés a legfontosabb:
•    fejlesszük az erőállóképességet és kerüljük az izomfáradtságot,
•    minden fizikai aktivítás előtt alaposan melegítsünk be, sőt az izmokat dörzsöljük át.
•    utána pedig szánjunk elegendő időt a nyújtásra
•    fogyasszunk rendszeresen megfelelő mennyiségű folyadékot Ez különösen érvényes olyankor, amikor nagyon izzadunk sport közben (az elvesztett elektrolitokat pótolni kell).
•    különösen a sportolóknak figyelni kell a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásra. Fogyasszunk megfelelő mennyiségű szénhidrátot, hogy az izmok elegendő táplálékhoz jussanak. A kalciumbevitel fontos az izmok összehúzódásához, ehhez viszont megfelelő mennyiségű D vitaminra is szükség van. A magnézium, kálium, natrium és cink szintén szükséges a szervezet számára.
•    óvakodjunk az extrém megterheléstől
•    edzés  után vegyünk egy meleg fürdőt, a vízbe tett keserűsó, magnéziumtartalma miatt még inkább elősegíti az izmok ellazulását
•    az izomcsomókat pedig óvatosan masszírozzuk el
Ha az izomgörcsök rendszeresen jelentkeznek és a felsorolt „gyógymódok” nem hoznak eredményt, forduljon szakorvoshoz!

Szerző:  Székely Réka
Forrás:  http://www.gyogytorna-gyogytestneveles.hu
Fotó: http://www.bandhayoga.com

A porckorongsérvről

Nincs könnyű helyzetben az, akinek MR vagy CT vizsgálattal porckorongsérvet állapítottak meg, s a netről próbál tájékozódni arról, milyen kezelés lenne a legjobb a számára. Sebészek honlapjai esküsznek a műtétre (de a műtéti szövődmények taglalását nagyvonalúan kezelik), míg manuálterápeuták, egyéb nem műtéti kezelést kínálók óva intik a gyanútlan olvasót attól, hogy sebész közelébe menjen.

Hol itt az igazság ?
A porckorong-degeneráció részjelenségeként bármely életkorban előfordulhat, hogy a csigolyaközti résből (amit a porckorong teljes egészében kitölt) ilyen-olyan okokból porcszövet kerül a gerinccsatornába, s ott térszűkítést hoz létre. Ezt az állapotot nevezi a köznyelv porckorongsérvnek.

A porckorongsérv akár kiszakadt akár nem, derékfájás forrása lehet. Lesugárzó fájdalom a karba (nyaki sérv esetén) vagy az alsó végtagokba (ágyéki sérv esetén) azt jelenti, hogy a kitüremkedő sérv eléri azt az ideggyököt, ami azonos szintben lép ki a gerincből. Ezt az állapotot ideggyulladásnak hívjuk. Attól függően, hogy melyik idegek érintettek, eltérő megnevezéseket használunk erre: az utolsó ágyéki és az első keresztcsonti ideg esetén ülőideggyulladásról (isiász) beszélünk, míg a felsőbb ágyéki idegek esetén a combi idegfonat gyulladásáról (femoralis neuritis).

Az ideggyulladást két tényező okozhatja külön-külön vagy együttesen . Az egyik a mechanikai: a térszűkítés (mint összenyomást okozó ágens) hatására az ideg érzékeny külső hüvelye ödémásodik, megvastagodik, s a benne futó finom idegrostok területén funkciózavar keletkezik . Funkciózavar jele a fájdalom, érzészavarok (zsibbadások és érzéketlen bőrterületek) és mozgászavarok (bénulások: azaz az adott ideg által működtetett végtagizmok gyengülése, akár teljes mozgásképtelensége). Talán a legsúlyosabb ilyen jel a végbél és a húgycső záróizmainak bénulása, ami széklet- és vizelet-visszatartási képtelenség (inkontinencia) formájában jelentkezik. A másik ok kémiai: a kiszakadt porckorongból a gerinccsatornába kerülő, s az ideggel kontaktusba jutó porckorong-szövetek kémiai irritációja hasonló ödémásodást vált ki az ideghüvelyből.

Ha egy orvos megvizsgál egy porckorongsérves beteget, az első dolga az, hogy felmérje az idegi érintettség meglétét, annak fokozatát. Ez azért prioritás, mert bizonyos ideig fennálló idegi funkciózavarok már egyáltalán nem, vagy csak nagyon sokára és csak részlegesen térnek vissza. Inkontinencia észlelése egyet jelent az akut műtéti javallattal, ilyenkor minden elvesztegetett óráért súlyos árat fizet a beteg. Kevésbé akut, de szintén egyértelműen műtéti kezelés irányába mutat a lesugárzó fájdalommal járó súlyos izomgyengülés (bénulás) megléte. Ha a beteg izmainak gyengülése kisebb mértékű, az akut vagy sürgős műtét kérdése azonnal lekerül a napirendről, s a nem-műtéti kezelések alkalmazása kerül előtérbe. Ezekben az esetekben a kezelés intenzitását és jellegét a beteg fájdalmainak intenzitása szerint ajánljuk meg. Itt is külön-külön értékeljük a lokális fájdalmat, illetve a végtagi lesugárzó fájdalmakat.

Lokális (végtagi kisugárzással nem kísért) derékfájdalom önmagában krónikus folyamatra utal, s igazán itt van tág tere a nem-műtéti (ún. „konzervatív”) kezelési módszereknek. Akutan kialakuló nagyfokú derékfájdalom a gerinc ízületeinek akut gyulladásának jele, ilyenkor a beteg meg sem tud mozdulni a megsemmisítő derékfájdalom miatt. Az adott ízület fájdalomcsillapító injekciója azonnal megszűnteti ezt a fájdalmat, s gyulladáscsökkentők adásával gyors felépülés garantált.

A legnépesebb az a betegcsoport, ahol hirtelen (általában emelésre, szokatlan terhelésre) kezdődő derék- és alsó végtagi fájdalom alakul ki. Ez a fájdalom az első napokban rendkívül heves is lehet, majd spontán alábbhagy, s lényegében minden külső beavatkozás nélkül öt-hat hét után nyomtalanul el is tűnhet. Ha időközben MR-, vagy CT vizsgálat történik, azon jól látható a kidudorodó vagy kiszakadt gerincsérv, ami általában egy tágas gerinccsatornában (figyelem: nem a porckorongsérv mérete az elsődleges, hanem a gerinccsatornáé: ha az tágas, még nagyméretű sérv sem okoz problémát, de ha az pl. veleszületetten szűk, még egy-két milliméteres kiboltosulás is komoly tünetek forrása lehet) érinti az adott szegmens ideggyökét, vagy még azt sem. Ilyenkor a finom mechanikai vagy kémiai irritáció átmeneti gyöki ödémát okoz, ami az irritáció megszűnésével spontán el is múlik. A kémiai irritáció időtartama amúgy sem hosszabb három-négy napnál, a mechanikai irritációé pedig azért is csökken, mert a napok múltával a sérvek víztartalma fokozatosan csökken, s hat-nyolc hét alatt az eredeti méret negyedére, hatodára is lecsökkenhet. Nyilvánvalóan, a méret csökkenése a kiváltott mechanikai irritáció megszűnésével jár.

Ezekben az esetekben a józanul vezetett konzervatív kezeléssel rendkívül eredményesen lehet befolyásolni a fájdalmak mértékét. Legfontosabb eszközünk a gyulladáscsökkentés: az ideghüvely ödémáját helyi hűtéssel (jegelés), s ha az nem elég, akkor gyógyszerekkel : vagy szteroidokkal, vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel lehet elmulasztani. Mindegyiknek van mellékhatása, ezért nagyon meg kell fontolni, ajánljuk-e egyáltalán, s ha igen, akkor melyik gyógyszertípust. Kevés mennyiségű gyógyszer is elegendő, ha nem szájon át, hanem infúzióban adjuk ezeket a szereket. Igaz, hogy kellemetlen a szúrás, de az alacsonyabb dózis, illetve az azonnali hatás (és a gyomor-bélproblémák kiküszöbölése) megélése bőven megéri bevállalni ezt a kellemetlenséget.

Attól függően, hogy a beteg hogyan éli meg fájdalmait (ne felejtsük el azt sem, hogy a fájdalom az agyban tudatosul, így az aktuális mentális állapot jelentős fájdalomalakító tényező!), akár azonnali ötnapos infúziókezelést is beajánlunk. Amint a fájdalom alábbhagy, rendkívül fontos az adott ideggyök kimozgatása a sérves pozícióból. Optimálisan ez az infúzióval párhuzamosan vezetett aktív gyógytornával elérhető. Ilyenkor a gyógytornász óvatos idegnyújtásokkal kísérletezik, illetve azt figyeli, hogy az adott ideg által beidegzett izmok mozgatásával hogyan tud visszahatni a gerinc-eredetű lokális és kisugárzó fájdalmakra. A gyulladásos tünetek (fájdalmak) elmúltával a gyógytornász szerepe válik elsődlegessé: olyan mozgásmintákat tanít meg a betegeknek, amiket aztán ők odahaza önállóan, napi szinten végezve meg tudják előzni hasonló tünetegyüttesek kialakulását, illetve ezúton sajátítják el azt, hogy már nagyon korai stádiumban felfedezzék saját magukon újabb gerincprobléma kialakulását, s időben forduljanak ismét szakemberhez.

A konzervatív kezelések végtelen tárházában a kezelő személyzet (orvosok, pszichológusok, gyógytornászok) együttműködésével a legkétségbeejtőbb helyzetekből is biztonságosan kivezethető a beteg (lásd: nem-műtéti kezelések.). A gerincbetegségek kezelése multidiszciplináris: azaz sok szakma együttes módszertanát ismerve lehet kiválasztani az adott beteg adott panaszainak és tüneteinek leginkább megfelelő kezelési módszereket.

Mi a legfontosabb tanács porckorongsérveseknek ?
Tanulni, tanulni, tanulni !
    1.    Elolvasni mindent, ami hozzáférhető és érthető, függetlenül attól, milyen képzettséggel rendelkezik a beteg biológiai területen.
    2.    A kiválasztott szakembert elárasztani kérdésekkel, s meggyőződni arról, hogy valóban uralja a területet (tehát nemcsak egy eszköz van a kezében, s azt próbálja ráhúzni minden betegére, hanem valóban rendelkezik azzal a szakmai háttérrel, ami adott esetben más szakemberek bevonását is lehetővé teszi).
    3.    Olyan szakembert kell választani, aki multidiszciplináris csoport tagja.
Ma ez egész világon megfigyelhető tendencia, hogy a magányos „csodadoktorok” vagy „mágusok” ideje lejárt. A gerincbetegségek ismeretanyaga olyan nagy fejlődésen megy át, hogy annak minden aspektusát egyetlen szakember ritkán látja át, s még ritkábban tudja a praxisában alkalmazni. Ezért alakulnak gyógyító csoportok, „gerincközpontok” („spine center”), ahol többféle szakember együtt gyógyít. Ezekben a centrumokban teljesen mindegy, hogy a beteg először a fizioterápeutát, gyógytornászt, pszichológust, reumatológust vagy gerincsebészt találja meg: ők valamennyien ugyanazon a kivizsgálási és terápiás protokollon futtatják át az adott betegeket, s szükség szerint automatikusan vonják be a megfelelő szakembereket a gyógyítási folyamatba.

Szerző: Dr. Varga Péter Pál
 gerincsebész
Forrás: http://www.gerinces.hu

Porckorongsérv kezelése

A porckorongsérv nem műtéti (konzervatív) kezelése

A kiszakadt porckorongok hetek-hónapok alatt elveszítik víztartalmuk döntő hányadát és összetöppednek. Ezért az idegek összenyomatása is csökken, és az ideggyulladás megszűnik. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk azt, hogy a porckorongsérv által okozott tünetek akár néhány nap alatt is csökkennek, illetve elmúlnak. Minden olyan esetben, amikor nincs, vagy csak csekély az idegi érintettség, nem műtéti kezelést alkalmazunk.

A konzervatív kezelés célja: az ideggyulladás csökkentése, ezáltal

• A fájdalom és egyéb tünetek csökkentése
• Izomerő fokozása

A konzervatív kezelés eszközei:

• A kezelés első napjaiban ágynyugalom (három-négy napig)
• Gyógyszeres kezelés: gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, izomgörcsoldók, lazítók
• Reumatológiai kezelések: fizioterápia, gyógyfürdő-kezelés (balneoterápia)
• Gyógytorna
• A konzervatív kezelés leghatásosabb módja a gyulladáscsökkentő infúzió-sorozat és az ezzel egyidejűleg alkalmazott gyógytorna.

Hosszabb távon:

• életmód változtatás: alkohol- és cigaretta-fogyasztás csökkentése/megszüntetése, étkezési szokások megváltoztatása, túlsúly csökkentése, stressz-csökkentés, stb.
• alvászavar megszüntetése, kapcsolódó pszichoszomatikus betegségek kezelése (pl. krónikus nőgyógyászati, szív-érrendszeri betegségek mielőbbi kezelése és gyógyítása)
• pszichés erőnlét és kedélyállapot helyreállítása
• aktivitás (mozgásos, tevékenységbeli) növelése: rendszeres gyógytorna, majd edzés
• Ha a megfelelő színvonalú és időtartamú nem műtéti kezelés ellenére sem mutatkozik javulás vagy ún. neurológiai, pl. bénulásos tünetek lépnek fel, műtétre van szükség. Ezúton lehet felszabadítani az ideget a kiszakadt sérv túlzott összenyomatása alól.

A cikk az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársainak közreműködésével készült.
Forrás: gerinces.hu

A gerinc betegségei

A nyak-, hát-, és derékfájdalmak egy része nem a gerinc hibás szerkezetében, hanem annak hibás használatában rejlik. A jó statika, a helyes testtartás, az izmok szimmetriája, a jó terhelési viszonyok kialakítása a gerinc panaszok megelőzését célozzák.Drámai tüneteket produkálhat egyszerű izomrövidülés, izomfeszülés is. Egy megrövidült, spasztikus izom igenis tud fájni. Az izomeredetű gerincfájdalmakat igen gyorsan, nyom nélkül lehet gyógyítani, speciális,  személyre szabott, ízületstatikai gyógytorna programmal.

A hátfájás, derékfájás hátterében egyéb degeneratív mozgásszervi elváltozások, sőt egyéb belgyógyászati betegségek is állhatnak, ezért körültekintő vizsgálatra van szükség.

1. Degeneratív elváltozások:

Spondylosis – jellegzetes röntgentünetekkel, a csigolya közötti rések beszűkülésével, a zárólemezek egyenetlenségével, osteophyta azaz csőrképződéssel (kapocs-, hídképződéssel) a szalagrendszer elmeszesedésével járó degeneratív elváltozás, aminek enyhébb változata tünetmentes is lehet, súlyosabb változata gerincsérvhez hasonló tüneteket is produkálhat.
Spondylarthrosis – a csigolyák közötti kisízületek kopása (arthrosis), hátfájást, derékfájást okoz
Discopathia – porckorong  degeneratio okozta (discogen) fájdalom
Discus hernia – a porckorong rostos gyűrűjének (annulus fibrosus) részleges vagy teljes átszakadása, a benne lévő kocsonyás anyag (nucleus pulposus) előboltosulása. Jellegzetesebb tünetei: az érintett terület fájdalma, mozgáskorlátozottsága, kényszertartás (antalgiás tartás), a komprimált ideggyöknek megfelelően kisugárzó fájdalom (végtagba, herébe) illetve zsibbadás, érzéskiesés, sőt ritkábban a keresztcsonti ideg vagy az L5 csigolyánál levő szakasz teljes elszorítása (Cauda syndróma) bénulással járhat. Ma már a gerincsérvet (nagyon súlyos eseteket leszámítva) McKenzie terápiával műtét nélkül lehet gyógyítani.

2. Veleszületett szerkezeti eltérések:

Ékcsigolya, félcsigolya – hátfájás, derékfájás hátterében állhat
Sacralisatio – az  L5 csigolya részben vagy teljesen a keresztcsontoz, csontosodik. A teljes csontosodás általában nem okoz panaszt, a részleges csontosodás okozhat derékfájdalmat.
Lumbalisatio – a keresztcsont első szegmentuma részben vagy egészben nem csontosodik össze a keresztcsonttal. Mozgásra, terhelésre jelentkező fájdalmat okozhat a deréktájon.
Spina bifida (csigolyaív záródási zavar) – az  L5 csigolyaív záródási zavara derékfájás hátterében állhat.
Spondylolysis – csigolyaív legvékonyabb részén a csont folytonossága megszakad (csigolyaív szakadás). Ez lehet veleszületett, vagy szerzett, ami a lumbalis gerinc extrém mértékű előre vagy hátrahajlására jöhet létre. Személyre szabott speciális gyógytornával a derékfájdalom megszüntethető.
Spondylolysthesis – Kétoldali csigolyaív szakadás és csúszás is egyben. Lehet veleszületett és szerzett (extrém megterhelés, extrém sport, szakszerűtlen sportolás). A fájdalmat az instabillá vált gerincszakasz, illetve a gerinc körüli izomzat túlterhelése okozza. A kórkép legfontosabb kezelési módszere a gyógytorna.

3. Fedőlemez (a csigolyák zárólemeze) károsodások:

Scoliosis (gerincferdülés) – gyógytornakezelés nélkül igen nagy fájdalmat okozhat a háti vagy ágyéki szakaszon. Schroth terápiával igen hatékonyan kezelhető.
Scheuermann kór – a csigolyák zárólemezének enchondralis csontosodási zavara, amelynek következtében az érintett szakaszon a csigolyák előrefelé ék alakúvá válnak. Rendszerint a háti csigolyákat érinti, ahol jellegzetes, fokozott háti kyphosis jön létre, de ritkábban az ágyéki szakaszon is jelentkezhet, Az érintett csigolyák területén a gerinc mobilitása csökken, hát -, illetve derékfájdalmat okozva. Schroth therápiával igen hatékonyan kezelhető.

4. Anyagcsere zavar okozta:

Osteomalacia (csontlágyulás) a kórkép gyerekkori megjelenési formája: rachitis (angolkór) – A D vitamin csontképző hatásának elégtelensége miatt létrejövő generalizált csontbetegség. A betegség következtében a csont minősége megváltozik, a csont ásványi anyag tartalma csökken, a szerves anyag részaránya pedig nő, ennek következtében statikus terhelésre a csont deformálódik.
Osteoporosis (csontritkulás) – az osteoporosis klinikai jelentősége a csonttörés rizikójának megnövekedése. A szűrővizsgálatok jelentősége döntő fontosságú, hiszen a csontritkulásnak legtöbbször csak akkor vannak tünetei, amikor már 30 százalékos a csonthiány. A csontritkulás, a közhiedelemmel ellentétben nem csak az idősebb női korosztályt érinti! A rendszeres mozgás, torna, gyógytorna megelőzés és kezelés szempontjából is elsődleges.

5. Gyulladásos betegségek, okozta hátfájás vagy derékfájás:

Focalis (góc okozta) infectiót követő spondylarthritisek – igen gyakran állnak a hát illetve derékfájdalom hátterében. Előzetes laborvizsgálat után a góctalanítás a legfontosabb teendő.
Valódi rheumás lázhoz tartózó arthritises részjelenségek

7. Autoimmun betegségek, okozta gerincfájdalom:

Rheumatoid arthritis (RA) – krónikus, progresszív, változatos tüneteket mutató, ízületi deformitásokkal járó kötőszöveti gyulladás. Az utóbbi évek immunológiai kutatása lehetővé tette a kórkép alaposabb elemzését, egyes esetekben a betegség gyógyítását. Bázis terápia, biológiai terápia, illetve a gyógytorna a leghatékonyabb kezelési módszere
Bechterew-kór (SPA) – a gerinc autoimmun eredetű gyulladásos betegsége, amelynek következtében a csigolyaközti kisízületek, és borda-csigolyaközti ízületek összecsontosodása és a szalagok elmeszesedése révén a végállapot a gerinc teljes elmerevedése, a lézésfunkció romlása, a vitálkapacitás csökkenése. A gyulladáscsökkentés mellett a betegség leghatékonyabb kezelési módszere a Bechterew-gyógytorna, légzőtorna.

8. Egyéb, belgyógyászati betegségek, okozta hátfájás és derékfájás:

Tüdőbetegség okozta hátfájás
Szív- és keringési rendszer okozta hátfájás
Tumorok, metastatikus carcinomák okozta hát- és derékfájdalom
Nőgyógyászati elváltozások, kismedencei folyamatok, okozta gerincpanaszok,
Urológiai betegségek, okozta derékfájás
Egyéb,(máj, epe, emésztési zavarok, bélpanaszok, stb.) belgyógyászati betegségek, okozta fájdalom

 

Írta: Székely Réka
Forrás: http://www.gyogytorna-gyogytestneveles.hu

Fizioterápiás módszerek

A leggyakrabban alkalmazott fizioterápiás módszerek

A fizioterápia a betegen külsőleg (tehát nem invazív módon) alkalmazott terápiás beavatkozásokat jelent. Az alkalmazott módszer a funkció-, a mozgás- és az aktivitásban fellelt károsodásra, korlátozottságra és a  beteg panaszaira épül.  A megválasztott módszert a diagnózis és az adott gyógytornász manuális, pedagógiai kompetenicája határozza meg. A terápiát különféle természetes fizikális ingerekkel (pl. elektromosság, meleg) kiegészítheti a terapeuta, ez a beteg aktív részvételét igényli  (pl. koordinált izom munka, tudatos testérzékelés).

A terápiás módszerek sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a kezelési terv a beteg anatómiai, élettani, kognitív és motiváltsági szintjéhéz a lehető legindividuálisabb módon legyen megválasztva.  A cél minden esetben a funkció helyreállítása, megtartása és az egészség megőrzése, elősegítése. További célok közé tartozik a fájdalommentesség elérése vagy a fájdalom csökkentése.

Az alábbiakban azon hazánkban oktatott tanfolyamok rövid leírásai olvashatóak, melyekkel a betegek jelenleg a leggyakrabban találkozhatnak.

Manuálterápia
A manuálterápia az úgy nevezett „hands-on“ (vagyis kézrátétellel történő) technikák közé tartozik. A manuálterapeuta különféle fogásokkal kezeli a lágyrészeket, ízületeket. A manuálisan alkalmazott technikák célja a mozgás terjedelem növelése, a fájdalom modulálása, a lágyrészekben zajló gyulladás megyszűntetése, lazítás elősegítése, szövetek nyújthatóságának javítása, mozgás facilitálása és a funkció javítása.  A végtagokon és gerincen végzett passzív ízületi mobilizáción kívül a környéki idegrendszer mobilizációja, izomnyújtások és individuálisan megválasztott torna gyakorlatok is a terápia részét képezik.

A manuál terápia főbb irányvonalai:
•    ortopéd manuál terápia
A betegek leginkább ezzel a típussal találkoznak kórházakban, rendelőkben. A képzés 2- 3 éven át tart és vizsgával zárul.
A leggyakrabban alkalmazott módszerek: Maitland-koncepció, Mulligan-koncepció, Kaltenborn–Evjenth-koncepció, Cyriax, Barvicsenk
•    osteopáthia
•    craniosacralis terápia
•    kiropraktika

A manuálterápia a nem-konvencionális gyógyító és a természetgyógyászati eljárások tevékenységi körébe tartozik. A hatályos jogszabály szerint manuálterápiás tevékenységet gyógytornász felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy és orvos végezhet. A gerincen történő manipulációt csak orvos végezhet.

Szegmentális stabilizációs tréning
A stabilitás alatt az ízületet körülvevő lágyrészeknek a kellő mértékű ellenállását értjük. Három fő rendszerre bonthatjuk:
•    aktív rendszer (izomzat)
•    idegrendszer (vagyis a kontroll az izom működés fölött)
•    passzív rendszer (szalagok, tok, porckorong)

Ízületi instabilitás esetén egy vagy több rendszer elégtelensége tapasztalható.

Az ízület környeki, igy a gerinc környeki izmokat is felületes és mély, vagy lokális izmokra osztjuk fel. A lokális izomzat a gerinchez közel fekszik és az úgynevezett szegmentális stabilitásért felel. A felületes izomzat a globális stabilitásért felel. Az optimális izomstabilitáshoz a felületes és mély izomrendszer egyensúlya szükséges.

A beteggel végeztetett gyakorlatok célja a lokális és felületes izomzat aktivációja, állóképességének növelése, az aktív szegmentális stabilizáló funkció javítása, ezzel az ízületek védelme a túlterhelésektől és mikrosérülésektől. A stabilizációs tréningen keresztül fájdalmak csökkentése, megszüntetése,  valamint a későbbi szövődmények kialakulásának megelőzése is elérhető.

McKenzie-módszer
A módszer alapvetően aktív mozgásterápiára épül. A beteg egy részletes állapotfelmérés után kapja meg a torna programját. A vizsgálat a fájdalmat provokáló és csillapító mozgás irányok és tartások felderítésére irányul. Mechanikai, mozgás szempontjából közelíti meg a problémát és a betegnek értékes eszközt ad a kezébe mind a rövidtávú mind a hosszútávú eredmények eléréséhez.

A módszer célja, hogy a beteg egyszerű önállóan is végezhető gyakorlatokkal saját magát kezelje. Ha ez önmagában nem lenne elegendő a terapeuta meghatározott manuális fogásokkal támogatja a beteget. A módszer nagy előnye, hogy a beteget önállóságra, felelősség vállalására készteti, emellett a beteg a saját kezében tartja a gyógyulását. A kezelés fontos része a kiújuló fájdalmak megelőzése.

Feldenkrais-módszer
A módszer szomatikus, vagyis testi oktató rendszer. A módszer a hatékonyabb, minőségibb mozdulatok elsajátításán keresztül fejleszti a testtudatot. A módszer alkalmazása során a mozgás, mozdulat tudatos érzékeltelésén keresztül a új mozgás lehetőségek fedezhetők fel, mely a fájdalom, károsodás csökkenéséhez és a funkció, általános közérzet, testtudat fejlődéséhez vezet.
Alkalmazott technikák:
•    funkcionális integráció
Az oktató manuálisan segít a testtudat fejlesztésében. Az óra témáját megválaszthatja a beteg (például: hogyan keljek fel kevésbé fájdalmas módon), vagy lehet globális tematikájú is. A beteg elsajátítja a mozgáson keresztüli relaxációt is.
•    tudatosság mozgás által
Ezen a csoportos foglalkozáson a megszokott hétköznapi mozgás minták átdolgozására kínál az oktató számtalan lehetőséget. A beteg individuálisan megválasztja a saját maga számára a lehető legmegfelelőbb, leghatékonyabb mozdulatokat.

Schroth-módszer
A módszer a gerincferdülés konzervatív kezelésének hatákony eszköze. A terápia három dimenzióban javítja a gerincdeformitásokat egy speciális háromdimenziós légzés technikával összekötve. Az individuálisan megválasztott tornagyakorlatok célja a tartás korrekciója, a progresszió lassítása és az emiatt kialakuló negatív jelenségek, mint fájdalom, mozgásbeszűkülés, belső szervek funkció károsodásának megakadályozása. A kezelési célok eléréséhez feltétlen szükséges a megtanult gyakorlatok önálló, rendszeres végzése és a hétköznapokba való integrálása. Csak ebben az esetben lehet az elért terápiás sikert hosszútávon megőrizni.

Szerző: SZITA JÚLIA
Forrás: http://www.gerinces.hu